Akinek a cián sem árt

2012. február 19. vasárnap, 09:50

Írta: naplapok

0 Hozzászólások

Az Alaotra-tavi bambuszmakik Madagaszkár keleti részén, a szigetország legnagyobb tava, az Alaotra-tó mentén élnek, sajnos egyre kevesebben. Mivel összesen 200 km² az életterük, ezért nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint gondolnánk.

Ebéd: egy kis cián

A főemlősök között egyedülálló élőhelyeken, a tavakat szegélyező nádasban és papiruszsásosban él. Tápláléka elsősorban nádból, papiruszsásból és bambuszból áll. A kemény, rendkívül rostos, magas ciántartalmú bambuszt a többi főemlős nem tudja elfogyasztani. A makikat hosszú, tűhegyes szemfogaik segíti a kemény növényi részek aprításában. A makik életét kutató tudósok megfigyelték, hogy egy maki szervezete tizenkétszer több ciánt bír ki, mint más, hasonló testfelépítésű emlősöké. Érdekes, hogy több alfaj képes együtt élni úgy ezen az igazán apró területen, hogy egymás táplálékát nem falják fel, ugyanis minden típus más részét kedveli a bambusznak. Az aranymaki a legvagányabb, ő a bambusz levelének a végét eszegeti, ami legtöbb ciánt tartalmazza.

Életmód

A makik tevékenységében nem állapítható meg egyértelmű nappali vagy éjszakai életmód. Többnyire a nappali időszak első és utolsó három órájában aktívak, de olykor éjszaka is tesznek-vesznek. Kis, 2-9 egyedből álló csoportokban él. A csoportok többnyire egy szülőpárból és fiatal utódaikból állnak. A csoporton belül a kölcsönös szőrzetápolás fontos szociális szereppel bír.

Sport

Gyorsan képesek futni a földön, de kiválóan másznak a fákon is. Szívesen ugrálnak a víz felszínén lévő sűrű növényzeten, sőt úszni is jól tudnak. Legszívesebben azonban a bozótsűrűségű bambuszerdőben tartózkodnak.

Veszélyben a makik!

Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyvesztés, mivel a nádasokat rizsföldek nyerése céljából ma is irtják. A fajra a védelem ellenére ma is vadásznak, részben húsnyerés céljából, részben hogy élve, házikedvencként tarthassák a parasztok. Populációja a kutatások szerint az utóbbi tíz évben felére csökkent. A Természetvédelmi Világszövetség 2002-ben nagyjából 2500-3000 egyednyire becsülte a faj teljes egyedszámát. Emiatt a fajt Vörös Listájukon a „kihalóban” levő kategóriába sorolta be. Állatkertekben ritkán tartott faj. Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban él egy pár belőle.