Vagy inkább rejtve. Hogy hol? A számláink borítékján, az utcán szembeköszönő óriásplakátokon, vagy a műanyagkajáldák papírocskáin. Ez az a bizonyos, kocka alakú kódrejtelem, mely az utóbbi időben rendkívüli népszerűségnek örvend – immár nemcsak a tengeren túlon.
A QR-kód egy kétdimenziós vonalkód, melyet a japán Denso Wave cég fejlesztett ki 1994-ben (a kód a vállalat regisztrált védjegye). Nevét az angol Quick Response (gyors válasz) rövidítéséből kapta, egyrészt a sebes visszafejtési sebességre, másrészt a felhasználó által igényelt gyors reakcióra utalva. Lényegében egy sötét és világos mezőkből összerakott kockáról van szó, melynek sarkain jellegzetes, négyzet alakú mezők helyezkednek el.
A tartalmat vonalkód olvasóval, vagy fényképezőgépes telefonnal is leolvashatjuk. Ez esetben csak le kell fotóznunk, és ha a mobilunk képes a kódolvasásra, már meg is jelenik előttünk a rejtett üzenet, amely lehet link, névjegykártya, telefonszám, vagy cím is. A kocka nagy előnye, hogy könnyen szkennelhető, s szinte bármilyen szögből rögzítve egyszerűen azonosítható.
A QR-kódnak 40 különböző verziója van, melyek eltérő adattárolási és hibatűrési tulajdonságokkal rendelkeznek. Hogyha csak számokat akarunk megjeleníteni a kódban, közel 7100 karaktert rejthetünk el, alfanumerikus értékekből majdnem 4300 karaktert, míg bináris adatokból 3000 bájt körüli információt írhatunk le egy kockában.
A kód gyors terjedése 2000 nyarán indult, amikor nemzetközi ISO szabvánnyá vált. Ennek eredményeként Németországban több városban is QR-kódolással nyomtatnak vonaljegyet a tömegközlekedési eszközökön. Londonban a kalózrádiók hirdetik magukat ezzel a technológiával, egyszerűen felsprézik a falakra az adás frekvenciáját jelző kódot. A Lufthansa nemrég vezetett be egy QR-kódos check-in rendszert, ahol az utas a telefonjára kapja a beszálláshoz szükséges információt, így már nincs szükség nyomtatott beszállókártyára.
Bár európai szemmel kissé morbidnak tűnik, Japánban a temetőkben is használják a QR-kódot, a sírfeliratok mellett ezzel jelenítik meg az elhunytakra emlékező üzeneteket vagy fényképeket. S vajon mi mire használhatjuk az okos kockát? Gyakorlatilag bármire. Csak generálnunk kell egy kódot, amit kinyomtatunk egy plakátra, sapkára, bögrére vagy pólóra. Majd ki kell függesztenünk/ fel kell vennünk. Aztán már csak várnunk kell, hogy egy kalandor lélek lefotózza és dekódolja, s adott esetben bepötyögje a keresőbe. Ezen a módon népszerűsíthetjük például az új blogunkat, vagy használhatjuk promócióra, parti regisztrációra, vagy turistainformációk elhintésére is. Sőt, a QR-kód segítségével akár társat is kereshetünk – csak meg kell adnunk paramétereinket, s elérhetőségünket (persze ez utóbbi kapcsán nem árt óvatosnak lenni!).
A legtöbb új telefon már rendelkezik saját QR-kód olvasó szoftverrel, de az internetről (például a http://qr-kod.hu oldalról) is hamar letölthetőek a kódolvasó programok. Az előbb említett honlapon saját kódot is alkothatunk névjegyekből, webcímekből, SMS üzenetekből, e-mailekből, Google Maps címekből, vagy rövid szövegekből. A QR-kocka tehát hasznos találmány. Nemcsak végeláthatatlan számsorokat és bonyolult linkeket rögzíthetünk és bogozhatunk ki egy pillanat alatt, hanem akár főnökünket is véleményezhetjük egy óriásplakáton a Móricz Zsigmond körtér kellős közepén. Persze ne mutassuk meg neki ezt a cikket!
Gajdos Borbála
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Kultúra
.jpg)
.jpg)