Egyre több energiát fordítunk az idegen nyelvek tanulására. Pénzt és időt nem kímélve szerezzük be az újabb szöveggyűjteményeket, munkafüzeteket és tanári elérhetőségeket. A legtöbben azonban megfeledkezünk egy sokkal univerzálisabb (és adott esetben hasznosabb) kommunikációs formáról: a testbeszédről.
Nem kell dr. Lightman-nek lennünk a Hazudj, ha tudsz című sorozatból, hogy megállapíthassuk: füllent-e a párunk, amikor közli, hogy a barátnőnk nem túl attraktív jelenség. Csupán ismernünk és értelmeznünk kell a nonverbális (azaz a szavak nélküli) kommunikációs jelzéseket. Női mivoltunk lévén ráadásul előnyben vagyunk, hiszen egyszerre több dologra is tudunk koncentrálni, és sokkal jobb a megfigyelőkészségünk is a férfiakénál. Egy kis gyakorlással pedig mindezt a tudást előnyünkre fordíthatjuk.
Mindenki bosszankodott már azon, hogy a kolléganője/évfolyamtársa boldogabbnak és kommunikatívabbnak tűnik, így sokkal vonzóbb az ellenkező nem szemében. Vajon hogy csinálják ezek a lányok? A válasz igen egyszerű: jól beszélnek a testük nyelvén. Sokat mosolyognak, kihúzzák magukat, nem sütik le a szemüket beszéd közben, nem fonják karba a kezüket minden adandó alkalommal; egyszerűen sugározzák a magabiztosságot és nyitottságot. Akkor most vegyük sorra.
A mosolygás eleve csodás. Nemcsak jókedvűek leszünk tőle (bebizonyították, hogy ha mosolygunk, az aktiválja az örömért felelős agyterületet), de annak is fogunk látszani! A mosolygós embereket pedig pozitívabbnak és szeretetreméltóbbnak tartja a környezetük. Fontos a megfelelő testtartás is, mivel sokkal nyitottabbnak nézünk ki, ha tenyerünket felfelé fordítjuk, lábunkat és kezeinket pedig nem keresztezzük egymáson, úgynevezett zárt pozíciót felvéve. Még a széken ülve is húzzuk ki magunkat! Magabiztosságunkat erősíti, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ki tart minket szimpatikusnak. Bizony, erre is léteznek könnyen megfejthető nonverbális szignálok.
Tetszést fejezhet ki például a haj megérintése, a tincsek babrálása (bár a zavartság és idegesség jele is lehet, de ezt főleg szemlesütés, vagy gyors szemmozgás kíséri). Figyeljünk partnerünk lábfejére is, amely általában a számára rokonszenves személy felé mutat (remek gyakorlóterep a busz vagy villamos, ahol egy csinos nő felszállása után a jelenlévő férfiak tartása megváltozik, lábuk a hölgy irányába fog mutatni, sokszor zsebre dugják a kezüket és előretolják csípőjüket, a szemkontaktus kereséséről és a feltűnő magatartásról nem is beszélve).
No de mi is történik, amikor egy nekünk tetsző személlyel felvesszük a szemkontaktust? A pupillánk a kívánatos, szeretett, illetve utált személy jelenlétére kitágul. Természetesen ezt a fényviszonyok is befolyásolják, mivel erős fényben összeszűkül, sötétben tágul a pupilla. Pont ezért hatásosak az esti gyertyafényes vacsorák, mert a nagyobb pupillát csábítóbbnak értékeljük. Sokszor reklámokban is alkalmazzák a szembogár-tágító technikát, amikor mesterségesen megnövelik a modellek pupilláját. Persze csak csínján a nagy leleplezésekkel, mivel a testi jelzésekből nem szabad egyértelmű következtetéseket levonni.
Egy-egy jel önmagában nem feltétlenül állja meg a helyét, érdemes legalább három, egymástól független kommunikációs mozzanatot összevetni, például a testtartás, szemmozgás, és az érintések gyakoriságának kombinációjából már megközelítőleg helyes értelmezést nyerhetünk. A fentieken túl a testbeszéd nagy előnye az idegen nyelvekkel szemben, hogy a jelzéseket bátran alkalmazhatjuk külföldön is (figyelve a kulturális szokásokra) anélkül, hogy akár egy szót is ismernénk az adott ország nyelvén. Csak pislantunk, mosolygunk és kihúzzuk magunkat, és máris létesítettünk egy új kapcsolatot. S mikor kiszemeltünk odalép hozzánk, rájövünk, hogy azért szótárra is megérte költeni.
Gajdos Borbála
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Kultúra
.jpg)
.jpg)