Lassan, figyelmesen haladtunk a kerítés mentén, megvizsgálva minden kis mélyedést, minden kis lyuknak látszó beszögellést. Éppen kezdtem volna elveszíteni a reményt, amikor rábukkantunk a kerítés alatt egy éppen akkora résre, amin ha nagyon tuszkolva is, de befértünk. Nos, igazából az én testemnek kellett beférnie, mert Maxim, a pók és Linda, a fürdőszobabogár nem nőtt valami termetesre.
Bejutottunk, és megindultunk az egyik épület felé. Amint közelebb értünk, megcsapott valami átható szag, amit nem tudok leírni, de iszonyatosan belefúrta magát az orromba. Mindenesetre már annyira fáztunk, hogy ez sem érdekelt bennünket.
Találtunk a ház egyik bedeszkázott ablakán egy kis kitörést, ott besurrantunk. Lehuppantunk a földre. Akkor még inkább éreztem azt az erős szagot, majd megpillantottam a szag tulajdonosát. Először csak négy patát. Aztán a hosszú fekete lábakat, aztán az óriási, bazi nagy testet, és legfelül a hatalmas fejet, ami éppen felém közeledett, rám meresztve fejem nagyságú szemeit…üvöltöttem:
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez maga az ördög, a patás! Futáááááás! El akartam inalni, de ijedtemben átbucskáztam a fejemen, és a fenekemre pottyantam, megjegyzem: jól megütöttem, még két nap múlva is fájt. Akkor a patás rám fújt.
- Ki a fene vagy te, és mit keresel az istállóban?
- Hű. De bűzös a leheleted. Mit szoktál te enni? – vettem a bátorságot, bár nem voltam teljesen biztos benne, hogy magam alá pisiltem-e, vagy nem.
- Kismacskákat. – nyerítette, ami kicsit furcsa volt a számomra.
Nem ilyennek képzeltem az ördög hangját.
- Mondta anyám, hogy félni kell tőled, de azt nem mondta, hogy kismacskákat vacsorázol. – tördeltem a mancsaimat. – Akkor most megeszel? – meresztettem rá a szememet. – Csak azért érdeklődöm, mert nem vagyok ám egyedül!
- Nocsak! Rám akarsz ijeszteni, kistigris?! – hehegett a patás – És kiket tudsz felmutatni védelmedre? Közben Maxim, a pók veregette a fejemet és susogott a fülembe:
- Hé! Boci! Boci! Ez nem az ördög, hanem egy ló. Nem eszik macskákat, sőt egyáltalán nem eszik húst, csak füvet, meg egyéb növényeket.
- Szóval ló vagy. Akkor minek játszottad meg az ördögöt? – rivalltam a lóra.
- Nana! Nehogy megbillentselek a patámmal. Több tiszteletet! – nézett rám összevont szemöldöke alól a ló.
- Bocsánat – vettem vissza az arcomból, mert éreztem az erőfölényt odaát. – Én Boci vagyok, a barátaim pedig Maxim, a pók, és Linda a fürdőszobabogár. Ha megengeded, eltöltenénk egy éjszakát a házadban, mert csak reggel mehetünk haza újra, addig pedig megfagynánk odakinn.
- Miért csak reggel? – kérdezte a ló.
Elmeséltem az egész történetet.
- Értem – mondta a ló. – Az én nevem Zeusz, és igen, ló vagyok, nem az ördög. De mond csak Maxim! Honnan tudtad, hogy én ló vagyok, ha most jársz először a külvilágban?
- Mindent a televízióból ismerek. – válaszolta Maxim, a pók De mi az a televízió? – kérdezte Zeusz, a ló.
(folyt.köv.)
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Kultúra
.jpg)
.jpg)