Gabi hazaért, csodálkozva nézett a tévére, de aztán megrázta a fejét, Az ölébe vett és szokás szerint rákente a komplett napi koszt, ami a kezére ragadt az én tiszta bundámra. – Ehhhh. De azért jól esett. Az emberek így fejezik ki a szeretetüket, én meg úgyis hiába nyávognék, hogy inkább valami finom falattal örvendeztessen meg, annak jobban örülnék.
Végül is csak szokás kérdése. Legfeljebb újra és újra megmosakszom egy-egy ilyen simogatós „jajdeszeretlekbocika” akció után. Aztán a hóna alá csapott, és a búcsúra időt sem hagyva újsütetű barátaimtól, megindult velem kifelé a lakásból.
Meglepetten pislogtam a hóna alól, miközben kiértünk a ház kapuján. Hűha! Micsoda forgalom! Autók suhantak egy széles utcán jobbról, balról ijesztő sebességgel, emberek rohantak minden irányból olyan gyorsan, hogy be kellett hunynom a szememet, ha nem akartam elszédülni.
- Hát ez Budapest! Ez az idegesítő, zsúfolt dzsungel! Ajjaj! Hová keveredtem! És ez a bűűűűűűűűűűűűz! Ez mind az autókból jön ki? Katasztrófa! Vajon az embereket milyen kínzóeszközzel kényszerítik, hogy ebben a hihetetlenül zajos, büdös, szürke betonrengetegben éljenek? – morfondíroztam.
Némi sasszézás, ügyeskedés után halált megvető bátorsággal átjutottunk az utca túloldalára. Nekem eközben kimeredt a szemem a rémülettől, mert nem láttam biztosítva az életben maradásomat Gabi hóna alatt.
- Ha Gabit elüti egy autó, akkor belőlem macska-matrica lesz, az biztos! – gondoltam. - Hála a magasságos Cicmáknak rémületemben nem pisiltem be, mert az aztán megpecsételte volna a sorsomat a jövőre nézve.
Egy idegen ember idegen járművéhez értünk, amibe meglepetésemre be is szálltunk. Elindultunk, és én döbbenten tapasztaltam, hogy nem minden gépjármű zörög, kattog és csattog, és ráz. Úgy tűnik, ezek a tulajdonságok a Gabi kocsijának voltak a kizárólagos sajátosságai. Szerencsére. Még egy olyan gyomorforgató utazáshoz nem nagyon fűlött a fogam, mint az ideköltözésem napján. Tágra nyílt szemekkel bámultam a körülöttem kitárulkozó világot, ami olyan nagyon különbözött a szülőhelyemtől, hogy tulajdonképpen hasonlóságot csak nagy nehézségek és megalkuvások árán voltam képes felfedezni közöttük.
Például hasonlóságként említeném, hogy Budapesten is van néhol fa, és fű. Hozzáteszem, hogy aznap, amikor ezt megállapítottam, már nem nagyon voltak levelek a fákon, és a gyep is siralmasan mutatott a parkokban, ahol többnyire egyébként sem lelhető fel egybefüggő fűtakaró, csak némi foltos, kitaposott, kifocizott maradvány. Később megtudtam, hogy azért itt is megtalálható a természet egy-egy idillikus szösszenete, de ahhoz vagy a Margit-szigetre, vagy a Városligetbe kellene eljutni, ami egy macskának ugye nem egyszerű feladat. Kiváltképpen, ha vidéki az illető, kifejezetten lakásban tartott macskaként nevelődött, és nincs megfelelő kóbor-helyismerete.
Utazásunk közben megállapítottam, hogy az emberek szinte kizárólag autóval közlekednek, vagy kicsivel, vagy olyan naggyal, hogy irdatlan sokan beleférnek, és nem is tud mindenki leülni, hanem a többség nevetségesen lóg egy-egy kapaszkodón, és teljesen kifejezéstelen arccal bámul ki az ablakon. Az ilyen óriási autókból van kék, meg piros is, sőt olyan is, amelyik síneken megy. Azoknak zöld, vagy sárga a színe, és több autó összekapcsolásával egy gigantikus járművet alkottak belőle.
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Kultúra
.jpg)
.jpg)