Na, itt sem indult felhőtlenül a karrierem.. Törtem a fejemet, hogy hogyan tehetném jóvá kapitális baklövésemet, de egyelőre nem jutott eszembe semmi megfelelő haditerv azon kívül, hogy addig nyalizok, dorombolok Gabinak, amíg meg nem bocsát nekem.
Tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok, amikor rebegtetem a bajuszkámat, és esdeklően, szinte könnyben ázó tekintettel tapadok a kiszemelt áldozatom arcára. Beballagtam lehajtott fejjel a szobába, és előadtam kis műsoromat a felmosás után éppen békésen pakolászó lánynak. Hát persze, hogy nem tudott nekem ellenállni.
- Na, jól van, gyere ide te kis lókötő! – mondta – Nem haragszom. Az ölébe telepedtem, és doromboltam boldogan. Közben nézelődtem, mert úgy határoztam, hogy jó lesz nekem gondozónak ez a Gabi lány, lehet vele bánni, ahhoz képest, hogy ember, egész tisztességesen néz ki, nem tör ki tőle a frász, ha éjjel mély álmomból felébredve hirtelen megpillantom. Nappal meg kifejezetten szimpatikus kinézetű személynek mondanám. Mindenesetre jó szaga van. Nem olyan jó, mint a tonhalnak, vagy a marhahúsnak, ugye, de azért emberhez mérten egészen elviselhető.
Az új lakhelyem viszont meglehetősen szűkösnek tűnt első pillantásra. Mit mondjak? Egy szobában kell tengődnünk kettőnknek, ami méretemet tekintve nem gond, viszont mozgásigényemre nézve siralmasnak látszott. Egyetlen dolognak tudtam csak örülni újdonsült lakásomban, és az a televízió volt. Tudtam, már régebben is, hogy van ilyen. Becci gyakran tévézett a családdal, persze nekünk, közönséges házimacskáknak erre nem volt lehetőségünk. Iszonyatosan irigykedtünk rá, amikor elmesélte, hogy milyen csuda dolgokat látott a „képes dobozban”. Merthogy mi először képes doboznak neveztük a készüléket, csak később hallottuk, hogy tévének hívják. Na, nekem Gabinál külön, saját tévém lett. S
osem hittem volna, hogy megcsípek egy ilyen státuszt, de hát kérem, a helyezkedéshez is tudás és szerencse kell! Ugye! Persze tudtam, hogy nagyon fog hiányozni a szabadság, a fák, a virágok, a méhek zümmögése, az egerek motozása, és a barátaim ilyen-olyan szeretete is, de reménykedtem, hogy mindezt ellensúlyozza a városi élet izgalma. És az, hogy kizárólagos, egyszemélyes gondozóm lett, aki csak velem törődik, csak nekem ad enni, csak hozzám beszél barátságosan butaságokat… mert az is igaz, hogy Gabi bár kellemes személy, azért nem túl okos. Mint az emberek általában.
Beszél hozzám folyton, kérdez is, akkor én válaszolok – ő meg mosolyog: - Jaj, de buta vagyok, egy macskától várok válaszokat. Hát tényleg elég buta, mert én bizony nagyon is jó tanácsokat tudnék adni neki, de olyan ostoba, hogy nem érti egyetlen szavamat sem.
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Kultúra
.jpg)
.jpg)