Egy európai nőnek meglepő élményeket tartogat az arab világ. Megbámulják akkor is, ha hosszú ruhát visel, megkínálják az utcán süteménnyel, s helyi látványosságnak tartják, ha cipőt próbál a piacon. Mindezt saját tapasztalatból mondom, ugyanis a barátom kiházasodott rokonának hála tizenegy napot tölthettem a piaci alkuk, talpig beburkolt nők, csodás épületek és pottyantós vécék országában.
Az egyik legkonzervatívabb városba, Hamába készültünk közel két hétre. Még itthon megkaptuk a szükséges okítást: minimum térdig érő ruházat, eltakart váll és semmi tapogatózás. Mármint az utcán, de mint kiderült, ez a lakásokban sem divat. A közlekedést egyetlen szóval lehet jellemezni: elképesztő. A KRESZ inkább afféle iránymutató, az autópályán gond nélkül át lehet fordulni a szemközti oldalra, s a városok főútjainak közepén is lazán sétálgat egy-egy család. A duda alapvető kellék, nem csak egy ismerős közeledtét jelzi, vagy azt, hogy üres a taxi, hanem az előzést, kanyarodást, sávváltást, illetve a vezető spontán kedvét. A motoros, még ha meg is áll a pirosnál, csak azért teszi, mert mögötte ül a felesége, no meg két-három gyermeke. Egy magyar sofőr valószínűleg az első öt percben ütközne, hiszen, ha jobbra indexel és jobbra is fordul, akkor alapjaiban rázza meg a közlekedés struktúráját.
Egy tisztességes magyar ember szereti a kulináris élvezeteket, egyik nap székelykáposztát, másik nap rántott babot, harmadik nap tyúkhúslevest ebédel. Egy tisztességes arab ember ellenben három napig elvan a kenyérbe tekert húsos lepényével. A leves és a disznóhús kivételével amúgy széles a paletta: a csirkét, marhát és birkát nagy bádogedényekben rotyogtatják, s rizzsel, zöldségekkel és szezonális gyümölcsökkel körítik. Alapvető ételük a lapos, kör alakú, keletlen kenyér, melybe a különböző sajtokat, húsokat és püréket csavarják. Egyedi vendéglátó rituálé a fűszeres arab kávé kortyolgatása, melynek sajátosságát a félpohárnyi zacc adja. Európai ízlelőbimbóink sokszor tapasztaltak némi utóízt, amely a fagyit sem kímélte – csak reméltük, hogy ezt nem a fagyisfiú keze idézte elő. A nyúlós és ragacsos édességet leöblíteni maximum vízzel tudtuk, hiszen alkohol csak a keresztény negyedben kapható, s csak otthon fogyasztható.
Ázsiában az alkudozás nemzeti sport. Minden helyen kötelező, a piacokon, bazárokban, sőt, a boltokban is. Általában mindenhol engedtek az árból, függetlenül attól, hogy egy mobilelőlapot, vagy pólót akartunk-e venni. A szíriai font öt forintnak felel meg, bár az átlagkereset jóval elmarad a magyartól, kb. ötvenezer forintra tehető, így a legtöbb dolgot a megszokott ár feléért, harmadáért hoztuk el. Az európai ízléstől eltérően itt a csicsa-micsa a divat, a flitteres, szalagos ruhákat egy kis hímzéssel, fodorral, vagy masnival bolondítják meg.
A kedvencem egy lila saru volt, amit 75 fontért, azaz 375 forintért szereztem be a piacon. Persze minden árus a saját portékáját ajánlgatta nagy hangon, a legtanulságosabb egy aleppói bazáros esete volt, aki amint meghallotta a nemzetiségünket, egy míves tőrt és egy táblát lengetett az orrunk előtt: „Vegyél anyósodnak ajándékot, hogy meg legyen veled elégedve!” Egyikünk sem vett. Ajjaj…
Az biztos, hogy az arab anyukák és apukák nyugodtan szundikálnak lányaik testi, lelki és szellemi épségének tudatában. Ugyanis a szír lányok (és nők) tizennégy éves koruktól csak kendőben és mindent eltakaró ruhában mutatkozhatnak. Az utcára elvileg nem mehetnek ki sminkben, s a körmüket sem lakkozhatják, mert ez a vallás szerint tisztátalannak számít. Nem pattanhatnak biciklire, egymás előtt sem vetkőznek le, s a moziban sem nézhetnek erkölcstelen filmeket. Igazából semmilyen filmet nem nézhetnek, merthogy nem engedik be őket. S a lényeg: 98 százalékos valószínűséggel (saját becslés) nem létesítenek szexuális kapcsolatot a házasságig. Azaz legalább tizenegy éves korukig.
Folytatásban: a nők helyzetéről, a házasságról, és a városról.
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre: