Igazi mesebirodalom a pomázi erdő szélén. Leginkább így jellemezhetnénk azt a családi napközit, amely nem csak nevében utal a meghitt, harmonikus együttlétre, hanem mindennapjaival is. Hagyományokat elevenítenek fel, együtt lélegeznek a természettel, s mindezt játékos, kötetlen keretek között.
Pomázon, az EszterHáz Néphagyományőrző Családi Napközikben már a legkisebbek is tudják, miért különleges hónap október.
- Az év tízedik hónapját a köznyelv Mindszent, vagy Magvető havaként ismeri. Két jeles napot is ünnepelünk ekkor: 4-én Ferencet (ASSISI SZENT FERENC), 21-én pedig Orsolyát köszöntjük - meséli az EszterHáz vezetője, Magyar Eszter. Természetesen nem csak a különleges névnapokkal és az azokhoz fűződő hagyományokkal ismertetjük meg a kicsiket. Októberben is fontos mozzanat nálunk a kerti munka. Fokhagymát- és dughagymát ültetünk, hogy aztán korán tavasszal legyen újhagyma, a tavasz első vitaminforrása. Mindennapjaink része a zöldségek betakarítása a kertből. A kicsik számára az egyik legnagyobb élmény az almaszedés a közeli gyümölcsösben. Az ezt követő aszalóban szárítás, és a közös almás pite sütés pedig nem véletlenül a nap fénypontja. Nagyon élvezik az önállóságot: saját tapasztalataik révén ismerkednek a világgal, és ez sokkal mélyebben beléjük ívódik, mint bármilyen előadás.
„ELDOBNI MÉG NEM MERI, HÁT LENGETI A TENGERI”
Az október számos olyan lehetőséget kínál, ami nagy élményt jelenthet a gyerekeknek: gesztenye-hullás, kukorica-fosztás, termésgyűjtés. A kérdés már csak az, hogy kegyes lesz-e az időjárás?
- A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogy Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője: ha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad, - avat be a népi hiedelembe Eszter. Akárhogy is alakul, minden esetre remélem, hogy sokszor ki tudunk majd menni a szabadba – teszi hozzá reménykedve. Kincskereső-utakat szervezünk: terméseket gyűjtünk - makkot, gesztenyét, csipkebogyót, amikből később állatokat, és őszi szélharangot készítünk. Keresgéljük a falevelek alatt megbúvó diókat, amit aztán majd mindenki maga törhet meg. Gyönyörködünk a természet varázslatos színeiben…
„HŰVÖS ARANY SZÉL LOBOG”
Az Eszterház lakói akkor sem unatkoznak, ha odakint zordabbra fordulna az időjárás.
- Ha netán mégsem fogadna kegyeibe a természet, akkor azért esős, szeles időben odabentre is marad látványos és mozgalmas együttlétre lehetőség - nyugtat meg mosolyogva a háromgyerekes anyuka. Felelevenítjük a régi hagyományokat, a fonót, a kukorica-szedést, és -morzsolást. A kicsik nagyon kedvelik a”csináld magad”típusú tevékenységeket. A kukorica valódi csoda, ezerféle lehetőséget kínál a gyerekek számára. Van egy kis saját házi malmunk, ahol az apró nép megőrölheti a „tengerit”. Ebből aztán uzsonnára puliszkát készítünk, ami olyannyira látványos, hogy egyszer talán még filmet is forgatunk majd róla. És akkor még nem szóltam a kukoricacsuhé babáról - teszi hozzá Eszter.
Ki gondolná, hogy ez még mindig nagy divat! Itt tényleg szárnyakat kaphat a fantázia, és hála a gyerekek kreativitásának, igazi csuhé-ruha költemények, divat-trendek születnek. A természet gazdag tárháza kifogyhatatlan: dióhéjból kisegeret, és dióhéjpengetőt készítünk, falevelekből képeket, lenyomatokat varázsolunk. És persze sok-sok őszi verset, mondókát, dalt tanulunk. Nem tudom, ki, hogy van vele, de ebben a rohanó felnőtt világban néha olyan jó lenne megállni egy percre. Megállni és odaülni a kicsik mellé. Odahajolni, lesni figyelő tekintetüket, kis összeszorított igyekvő szájukat, tétova, parányi ujjaikat, és megnyugtatni őket, hogy még nagyon sokáig élvezhetik ezt a csodát. A varázslatot, amivel az Eszterház megajándékozza őket.
KUKORICAFOSZTÓ
A két világháború között a fiatalok egyik legfontosabb szórakozási alkalma volt a kukoricafosztás. Nevezték tengerihántónak, máléfejtőnek, vagy épp bontónak. Alkonyatkor felhangzott a muzsika vagy cimbalomszó, s a csapatostól jövő lányok, legények letelepedtek a garmada köré, hogy víg nótázás közben nekikezdjenek fosztani. Egy-egy rakás után táncra perdültek, majd fosztottak tovább. Közben-közben főtt vagy sült kukoricát, olykor jó zsíros pogácsát meg borral tele kulacsot hordtak szét köztük. Aztán „Uccu rajta uccu cu! Félre gondok, félre bú!”, felhangzott a táncszó és ropták hajnal hasadtáig”. A résztvevőket általában meghívták, de például a Bácskában a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz.
Mindenütt más volt a szokás: Kalotaszegen, aki piros kukoricacsövet talált, mehetett lefeküdni. Inaktelkén azt játszották, hogy a kukoricahajat egymás fejére tették. Szilvával, süteménnyel, itallal, mézes kukoricával kínálták a segítőket. Volt ahol a háziasszony vacsorát, kalácsot, szőlőt, almát, diót, főtt kukoricát, sült tököt adott nekik. Ha hiányos szemű kukoricát találtak: „anyósodnak annyi foga legyen” – kiáltották. Jó időben az udvaron, esőben pedig a konyhában, fészerben fosztottak. A piros csöveket elkapkodták a legények, s azt csókkal kellett kiváltani. A jó énekest felültették a rakás tetejére, neki nem kellett egész este dolgozni. A fosztás jó lehetőség volt a fiataloknak, hogy a kukoricahéjon meghempergethessék, megölelhessék egymást.
Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott, sárga zászlait
eldobni még nem meri
hát lengeti a tengeri.
/Radnóti Miklós/
Az EszterHáz Néphagyományőrző Családi Napközi Hálózatunk egész évben tárt kapukkal várja az érdeklődőket!
Címünk: 2013 Pomáz, Tamási Áron utca 2.
Elérhetőségeink: 06 20-5541-235, 06 20-4343-862 www.eszterhaz.net,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Nyitva tartás: 7.00 — 17.00 óráig
Szeretettel varjuk az Ön gyermekét is!
A rovatok sorrendjének átrendezéséhez húzd a jobb oldali listában lévő elemeket az általad választott helyre:
- Életmód
.jpg)